Yuki keze hatalmasat csattant az arcomon ahogy pofon vágott. Ajka remegett a dühtő és zavarodottságtól.
-Biztos engem akarsz pofozni?-kérdeztem fenyegetően, de válaszul csak megint megütött.
-Hogy képzelted?!-kérdezte kiabálva- Miért tetted?
-Mert nem akarom, hogy az első csókod azé a pojáca hercegé legyen.
Azt hittem megint megüt,de ehelyett kinyitotta az ajtót és kifelé mutatott.
-Tűnj el, mielőtt olyat tennék ami miatt Natsuki bajba keveredik-mondta.
Csak néztem rá, de mikor megláttam, hogy a telefonját keresi a zsebében észhez kaptam. Natsuki nem kerülhet bajba miattam, mert abban szinte biztos voltam, Yuki komoly bajba tudná keverni ha akarná. Túl sok forgott kockán és nem csak az, hogy Natsuki tudomást szerez rólam. A Starish sorsa egybe kötődött a Natsukiéval, így őket is rántotta volna magával.
Ahogy elmentem mellette még egyszer magamhoz rántottam, majd gyors megcsókoltam. Mielőtt megint megüthetett volna elléptem előle és elvonultam. Egyszerűen nem bírtam kiverni a fejemből, hiába tudtam, hogy Natsukinak nem tetszik a lány. Egy pillanatnyi gondolkodás után felvettem a szemüvegem.
Natsuki rögtön szét nézett, hogy hova került. Nem emlékezett a csókra, pedig kellett volna. Neki is ez volt az első csókja, ahogy nekem is. Ideges volt, de fogalma sem volt róla miért. Nem tudta, hogy én okozom a frusztrációját. A folyosó falán lévő órára nézett, majd rohanva indult el a forgatásra, mert az utolsó jelenetben sokat szerepelt mint a herceg megmaradt barátja.
Három órán keresztül néztem ahogy Cecillel bohóckodnak. Vicces, hogy mennyi időbe telt felvenni tizenöt percet. Amikor a szemüveg mögött megláttam Yukit a szívem össze szorult. Hosszú vörös haját leengedte ami a teremben lévő ventilátoroknak köszönhetően lágyan lengedeztek. Most persze Natsukinak is megakadt a szeme rajta egy pillanatra. A ruha nagyon is kiemelte nőies vonalait, különös hangsúlyt fektetve feszes melleire.
Ha nem lettem volna olyan óvatos, hogy ne keverjem bajba Natsukit biztos lekapom a szemüvegem és megint megcsókolom. Az elmúlt két és fél hónapban egyre inkább úgy éreztem, hogy ez a lány tökéletesen boldoggá tudna tenni , azonban mint sok mindenben ebben sem egyeztünk Natsukival. Ő csak egy aranyos lányt látott benne semmi többet.
Én azonban tényleg egy gyönyörű nőt véltem felfedezni benne. Nem mondta el senkinek sem, hogy találkozott velem és ez kíváncsivá tett. Érdekelt, hogy vajon mi rejlik a morcos külső mögött, de mikor Natsuki viselte a szemüveget kénytelen voltam a háttérben maradni, amikor meg levette Yuki nem volt a közelben.
Szegény srác csillogó szemmel nézte, ahogy Cecil "felkel" miután meghal. Vicces volt, hogy míg ő egy helyben meg addig a háttér változik csak. Yuki egy bárszéken ült ami szimbolizálta a kis sziklát, amin a filmben ült hivatalosan. Bár fájt néznem a jelenetfelvételét el kellett ismernem, hogy mind ketten jól játsszák el a viszont látás örömét. Mikor a csók jelentet következett elfordultam volna, ám Natsuki tágra nyílt szemmel és csodálkozva nézte az eseményt.
Nem sok kellett ahhoz, hogy rákényszerítsem a fiút, hogy vegye le a szemüvegét és hagyja, hogy közéjük ugorjak, mikor a csók jelenethez értek. Féltékenység tört rám, de aztán lehűtöttem magam, hogy Cecilnek nem jelent semmit az a nagyon is sikeres jelentet.
A féltékenység fellobbant bennem, mikor azonban a jelentet végével még mindig a karjaiban tarolta a lányt. Yuki fáradtan dőlt előre, mintha nem bírta volna megtartani magát. Cecil óvatosan egy székhez kísérte és csak ekkor tűnt fel, hogy a lány tényleg nagyon kimerült. Egy nedves ronggyal letörölte magáról a sminket így láthatóvá vált a szeme alatti karikák. A szék támlájának döntötte a fejét, és feltűnően kapkodva vette a levegőt.
-Yuki-chan jól vagy?-kérdezte aggódva Natsuki.
Totálisan hülye szegénykém, hiszen látszik, hogy mi a baja a lánynak.
-Jól vagyok Natsuki, csak az elmúlt hetekben nem aludtam sokat.
A lány mosolyt éröltettet az arcára,majd elhajtotta a srácot a gondoskodásával.
-Szerintem már is fel adhatjátok-szólalt meg Miroku.-Haruka kisasszony már a mienk.
Yuki szeme kipattant, majd dacosan fel állt és a férfi szemébe nézett.
-Hamarabb fogsz te tönkre menni mintsem, hogy Nanami a te zeneszerződ legyen-mondta büszkén.
A férfi lekicsinylően nézett rá. Kettőjük közül neki volt nagyobb befolyása és ezt mind ketten tudták. Azonban Yuki szemében olyan tűz égett ami mindenkit meggyőzött arról, hogy ezt a versenyt ő nyeri meg.
Csodáltam a bátorságáért, de tudtam ezt nem fejezhetem ki, mivel én senki vagyok a jelenlévők között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése