A nap amikor végre újra kezdhettük a forgatást. Végre volt mit csinálnom, de mikor szembe találtam magam apámmal egy pillanatra meginogtam. Biztos akarom én, hogy a Starish nyerjen? Azonban elég volt Cecil és Natsuki mosolygó arcára néznem és tudtam, hogy nem lehetek önző.
-Szép volt a koncert-jegyezte meg apám gúnyosan.
-Ugye. A közönség is élvezte-vágtam vissza kicsit gúnyosan.
A Dashhal készült koncert nagyon nagy sikert aratott. Az apám által létrehozott honlapon már most háromszáz szavazattal vezetett az ügynökségünk, pedig csak két hete nyílt meg a szavazási felület.
-Hogyan vettétek rá azt a szemetet, hogy megengedje, hogy a csapatával lépjetek fel?-kérdezte és mint egy véletlenül megint elém rakta a lábát.
-Miyatsuki jóvoltából rengeteg kellemes barátra tettem szert-mondtam.
Mosollyal töltött el, ahogy láttam rajta az idegesség jeleit. Bár teljességgel ő volt az aki kijelentette, hogy semmi köze a MoonCristal ügynökséghez, azért fájt neki, hogy én ott futottam be. Egy nap biztos ő örökölte volna, de így, hogy az igazgatóval nem volt jóban esélye se volt rá.
Egész nap keményen ment a forgatás. A rendező igyekezett bepótoltatni velünk amit a ruhám tönkre tétele miatt kihagytunk. Jó volt újra itt lenni. Cecil és Natsuki is érezte a súlyát, hogy ők is benne vannak a filmben. Mind a két fiú tele volt bizonyítási vággyal. Nem kellett kétszer biztatni őket, hogy figyeljenek oda.
Mivel apának is fontos volt, hogy minél népszerű legyen a film után így kivételesen nem hátráltatta a forgatást. Igaz mind kifáradtunk, de legalább volt bennünk egy olyan tudat, hogy sikerült a nap.
-Figyelem emberek! Ha ilyen tempóban folytatjuk a film forgatását, akkor akár négy hónappal korábban be tudjuk mutatni a filmet, mint terveztük. A film fele megvan!-kiáltotta a rendező elégedetten.-Yuki a dalok hivatalos klipjét mikor forgassuk le?
-Felőlem akár még ma elkezdhetjük-mondtam büszkén apám szemébe nézve.
-Ma nem, de akkor holnap elkezdjük. Ja és akkor várom az ötleted, hogy mi legyen az utolsó jelenet.
Kikerekedett szemmel néztem rá. Még a forgatás kezdetén elmondta, hogyha elérjük a film felét választ valakit aki megtervezi az utolsó jelenetet, az ő forgató könyve alapján. Annyi volt a kikötés, hogy Cecil és köztem el kell csattannia egy szerelmes csóknak. Hogy milyen módon kerül arra sor az a kiválasztott személyre hárult.
-Megtervezem, de egy kérdés. Miért én?-kérdeztem kicsit meglepődve.
-Mert végtére is a ti jelenetetek. Meg aztán-itt rám kacsintott- inkább rád szavazok mint Mirokura.
Apán erre felkapta a fejét és dühösen nézett rám. Én kihúztam magam, majd a szeme közé néztem. Láttam rajta, hogy kellemetlen neki, hogy ennyire sok támogatóm akadt, főleg úgy, hogy tisztában volt velem az ő titka az enyém is.
-Ez kemény nap volt! Mennyünk haza-mondta Cecil miután vissza vettük az utcai ruháinkat.
Karját lazán a vállamra tette, majd elindított kifelé a stúdióból. Natsuki a másik oldalamnál jelent meg, majd ő is a nyakamba tette a karját.
-Haza vagy cuki?-kérdezte szokásos vidám hangján.
-Haza- vágtuk rá Cecillel mire mind hárman nevetni kezdtünk.
-Remélem a jókedvetek akkor is megmarad amikor a kedvenc zene szerzőtök a mi ügynökségünknek fog dolgozni-jelent meg mögöttünk apám a maga flegma stílusával.
-Hamarabb lesz feltárva a titkod mintsem, hogy Nanami a te ügynökségedhez kerüljön!-húztam ki magam.
-Álmodsz kicsi lány-mondta, majd ellépett mellettünk, nyomában a talpnyaló párjával.
-Ribanc-súgta a nő mikor elhaladt mellettünk.
Levettem a karjaimat a két fiú válláról, majd csak néztem utánuk. Még van képe ribancnak nevezni? Biztos magából indult ki.
-Menjünk-mondtam és elindultam kifelé.
Kint hideg októberi éjszaka fogadott minket. Felnéztem a csillagtalan égre, majd csak néztem a sötét égboltot. Az árva házban gyakran másztam fel a tetőre, hogy a csillagokat nézzem. Csak az a nyugalom hiányzott amit a nevelők biztosítottak nekem. Igaz nem is nagyon akartam beilleszkedni.
A kocsiban nem szóltam a fiúkhoz. Helyette egy fotózás forgatókönyvét, valamint az új lemezem még leforgatásra váró dalainak klipjének listáját néztem. Attól, hogy ez a film most a fő munkám még mellette töménytelen sok volt amit elbírtam vállalni.
-Yuki-chan mit olvasol?-kérdezte Natsuki, majd kivette a kezemből a listát.-Ezeket mikor akarod megcsinálni?-kérdezte döbbenten.
Minden szó nélkül vissza vettem a füzetem, majd csak néztem ki az ablakon. Bár már barátoknak tekintettem őket, nem volt szükségem arra, hogy papoljanak nekem a sokk munkáról. Tudtam mit miért csinálok és nem akartam, hogy beleszóljanak.
-Yuki!-szólt Cecil mire felé fordultam.
Basszus, hogy neki is milyen szép zöld szeme van. Imádom a zöldet.
-Gondolkodtál már a jeleneten?-kérdezte a fiú mire megráztam a fejem.
-Ugye tudod, hogy mindenki azt várja, majd hogy a főhősnő életben marad?-megint bólintottam.-Tudom te neked adták meg a lehetőséget, hogy leírd az utolsó jelentetett, de ugye segíthetek benne?
-Elvileg te is benne vagy-mondtam.
-Volna egy ötletem, hozzá... Natsuki ne vedd magadra de most nem fogom elmondani-mondta nevetve.
Natsukinak persze nem kellett több, hogy faggatózzon. A kurzusig ezen veszekedtek, hogy mi Cecil ötlete. Még akkor is ezen ment a vitájuk, mikor beléptünk az épületbe. Én csak a szemem forgattam, majd bementem a szobámba. Gyors lezuhanyoztam, majd felvettem a pizsamám. Csendes elmélkedésbe kezdtem, közben rajzoltam.
Alig egy óra múlva bizonytalan kopogás szakított félbe, aminek nem igazán örültem. Cecil zavartan nézett végig rajtam. Még szerencse, hogy a pólóm vastag pamut és nem enged sokat látni abból ami alatta van.
-Mindjárt éjfél mit szeretnél?-kérdeztem.
-Elmondani a jelennettel kapcsolatos ötletem.
A fejem ingattam, majd beengedtem.
-Tényleg mindig az én szobámba találtok menedéket?-kérdeztem, majd vissza ültem a rajzomhoz és elővettem a kötegből egy tiszta lapot.-Na halljuk, mert nekem fogalmam sincs mi lenne jó. Nem szeretem a szerelmes filmeket és nincs is sok tapasztalatom e téren.
-Oké-Cecil leült az ágyam szélére, majd rám nézett.- Mi lenne ha a karaktered nem élné túl azt amikor az apja megsebesíti?-kérdezte.
-Tetszik , de az is nagyon egyhangú ha az első csók a halálakor csattan el...
-Éppen ezért arra gondoltam, hogy, mi lenne ha a herceg szépen megöregedne, lennének gyerekei és unokái, miközben mindig azon gondolkodik, hogy mi lett volna ha akkor megcsókolja a lányt?
-Nem lenne csók a halálakor?-valami hirtelen bevillant.-Arra gondolsz, hogy a te karaktered szépen megöregedne, majd miután meghal a lelke találkozik a lányéval?
-Pontosan. Lehetne az egész film egy elmesélés, amit öregkorában mesél el az unokáinak, pont a halála előtt...
-És amikor meghall megint a fiatal kori énje lenne, aki a tó partján bolyong, mikor meglátja a lányt akiért a szíve mindig is dobogott...
-Majd évekkel később a halál után beteljesülne a szerelmük-fejezte be a mondatom.
-Az azért kicsit fura, hogy ennyire egy gondolaton van az eszünk-mondtam, majd mindkettőnkből kitört a nevetés.
Percekig nevettünk, majd elkezdtük közösen megfogalmazni a jelentet menetét. Jócskán elmúlt kettő mire teljesen kidolgoztuk és kitárgyaltuk. Szerencsékre mind kettőnknek ellenére volt a kötelező csók jelenet.
Másnap persze hulla fáradtan keltünk mind ketten. Miután elmondtam a "tervem" a producernek teljesen fellelkesült.
-Ma két kamerával vesszük a jeleneteket! Az egyik legyen teljesen új! Felvesszük a két utolsó jelenetet!-mondta.
-Még ma?-kérdeztem döbbenten.
-Még ma ezt egyben jó felvenni és addig míg friss a terv addig csináljuk meg-mondta.
Nagyot nyeltem. Azt számoltuk Cecillel,hogy lesz egy szűk hónapunk felkészülni arra a csókra, de erre nagyon voltunk felkészülve. Azonban nem volt mit tenni. A forgatást emiatt nem szakíthattuk félbe.
Az utolsó előtti jelentet egy apa lánya harc jelenet volt. Az öreg szamuráj (az apám) követelte, hogy a herceg oldja fel a lánya hűség esküjét, de a fiú nem hajlandó erre. A forgató könyv szerint a harcos lánynak kellet megvédenie a herceget, akit az apja hátba akar szúrni. Itt kezdődött az alig ötperces csata jelenet, melynek az a vége, hogy én ugyan leszúrom az apám, de ő még előtte a mérgezett pengéjével megvág.
A karakterem ebbe az apró kis vágásba kell, hogy bele haljon. Mivel a nagyapám jól kiképezett a kardforgatásban is, így nagyon hiteles lett, ahogy kiütöttem apám kezéből a kardot (amikor is a penge megvág) és szíven szúrom. Mivel nem voltam kezdő a színészi pályán, így tudtam, hogy kell elájulnom úgy, hogy ne üssem meg magam ha Cecil nincs ott. Márpedig A végzet vezet mindkettőnket film ezen jelenete csak úgy lehetett hiteles ha a fiú, csak azután emel fel a földről, hogy össze esek.
-Legyél boldog-súgtam a szövegem, majd lehunytam a szemem és elengedtem magam.
-És ennyi!-kiáltotta el magát az operatőr.
Fel álltam, majd hagytam, hogy kicseréljék a felsőm, arra ami mindig is volt rajtam. Az elkövetkező három órában apránként vették, fel ahogy Cecil megöregszik, így nekem volt semmi dolgom. Vissza mentem az öltözőmbe.
Nagy meglepetésemre,nem voltam egyedül. Először azt hittem Natsuki ül az öltöző asztalom előtt, de amikor felemelte a fejét, láttam, hogy nincs rajta szemüveg.
-Satsuki miért vetetted le a szemüveget Natsukival? Valaki még meglát így-mondtam halkan és mellé léptem, hogy kivegyem a kezéből a szemüveget.
-Nem is azt kérdet, hogy mit keresek itt?-kérdezte mérgesen.
-Gondolom jó okod volt rá, hogy belopózz ide-súgtam.
-Az volt.
Fel állt, majd mielőtt bármit tehettem volna ellene,felemelte az állam és kicsit sem gyengéden megcsókolt. Felnyögtem döbbenetemben és a szemem kitágult a meglepetéstől. Erre igazán nem számítottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése