Csak feküdtem a szoba közepén és néztem a plafont. Körülöttem rengeteg friss rajzom hevert,ahogy a rajzkészletem is szanaszét terült el a padlód. Befont hajam nyomta a hátam, de nem érdekelt.
Már egy ideje így feküdtem és próbáltam kiűzni a gondolataim közül mindent ami gátolt abban, hogy nyugodt maradjak. Péntek tizenharmadika volt és semmi nem történt. Nem voltam babonás, de nekem eddig sose volt szerencsém ezen a napon. A szerencse sajnos eme gondolataim végére el is fogytak.
-Yuki-chan kérlek nyisd ki!-kérlelt Shou az ajtó másik oldaláról.
Nehézkesen feltápászkodtam, majd kinyitottam.
-Rejtsd el kérlek! Natsuki megint valami rémes jelmezt akar rám rakni-könyörgött.
Arrább léptem, majd miután beosont becsuktam az ajtóm.
-Miért van az, hogy mindig engem találtok meg ha el akartok rejtőzni valaki elől?-kérdeztem, majd válaszra se várva vissza feküdtem a padlóra és ismét csak a plafont néztem.
-Nem tudom, de... Te mit csinálsz Yuki-chan?-kérdezte a fiú felém állva.
-Ha rá lépsz a rajzaimra véged... Amúgy relaxálok legalábbis elméletben-mondtam halkan.
-Aham a tőzsde piac hírei biztos nagyon nagy nyugalmat biztosítanak-mondta a tévé felé bökve.-Szent ég! Ki adta oda azt a babát annak a hülyének?-kérdezte elborzadva.
Fel emeltem a fejem.
-Ja egész nap ez ment, hogy megszületett a Yamamoto cég örököse. Szerintem aranyos a kicsi.
-Az lehet, de nem igazán bízom az anyjában. A végén még elejti azt a szerencsétlent-morogta, majd lehuppant az ágyamra.
-Szolgáld ki magad-mondtam mikor elkapcsolt egy másik csatornára.
A fiú megvonta a vállát, majd egy zenei csatornára váltott.
-Jó napot kedves nézőink! Élő adásban jelentkezik a Sztár vagyok nem vitás!-köszönt a műsorvezető vidáman-Mai vendégem Miroku Hitomee...
Gyorsan felültem, majd a távirányító után nyúltam, de Shou megelőzött.
-Bocs szeretem nézni ezt a műsort! Mindjárt elkapcsolom csak...
-Kérem a távirányítót Törpe!-morogtam.
Ő makacsul nem adta.
-Igen igaz a hír, miszerint szeretném kihívni egy riválisomat egy nagyon komoly versenyre-mondta apám a feltett kérdésre.
A tévé felé fordultam. A képernyőn a férfi magabiztosan ült a foteljába. Lábait kinyújtotta az asztalka alatt ujjait összefonta maga előtt és kedvesen mosolygott a kamerába.
-És kit szeretne, hogy felhívjuk élő egyenes adásba, hogy kihívhassa?-kérdezte a műsorvezető.
Apám úgy csinált mint aki gondolkodik, de én már éreztem, hogy mit akar mondani.
-Saotome Shining-mondta végül, mire az ajkamba haraptam.
-Szóljunk a többieknek!-mondtam, mire Shou bólintott.
Míg ő össze szedte a fiúkat addig én Nanamiékkal a klubba mentünk és az ottani tévét is bekapcsoltuk. A műsorvezető éppen valami viccen nevetett amit apám sütött el, de közben a telefon már búgott is a készülékben.
-Nos Mr Saotome úgy látszik nincs telefon... Áh jó napot uram, hogy van?-kérdezte a férfi mikor az igazgató felvette a telefont.
A fiúk ekkor léptek be a klubterembe. Mind feszülten nézték a tévében zajló eseményeket. A műsorvezető feltett néhány bemelegítő kérdést, majd rá tért a lényegre.
-Mit szólna ahhoz ha azt mondanám, hogy a velem szemben ülő Miroku Hitomee kiakarja hívni egy nyilvános versenyre önt és szárnyai alatt lévő sztárokat?
A vonal túlsó végén egy pillanatnyi szünet volt a válasz, majd az igazgatónk meglepődött hangja válaszolt.
-Mi lenne a feltétel és a tétje?-kérdezte.
-Nos a feltétel, hogy az elkövetkező fél évben a két ügynökség minél sikeresebbre vigye fel a saját emberei hirességi szintjét. Az nyer amelyik ügynökség a legtöbb szavazatot kapja egy külön erre a versenyre létrehozott honlapon. Nem igazán bonyolult feltételek ugye?-kérdezte sunyin mosolyogva.
-Mire készül ez a barom?-kérdeztem a fogam csikorgatva.
-Eddig világos. Azonban mit nyerünk és mit veszíthetünk?
-Nyerni azt nyered, hogy nyilvánosan felvállalom azt a titkomat amit évek óta próbál mindenki kiszedni belőlem. Viszont ha veszítesz... Nos akkor a kedvenc dalíród Nanami Haruka átkerül a mi ügynökségünkhöz-mondta vigyorogva a férfi.
Mind a stúdióba mint a vonal túlvégén néma csend lett. A klubterem csendjébe csak én törtem bele halk könyörgésemmel.
-Kérlek ne fogad el-súgtam magam elé, de ekkor az igazgató megszólalt a telefonba.
-Elfogadom a kihívást-mondta, mire Nanami térde megremegett és ha nem állunk ott Tomochikával biztos össze is esik.
-Ugye most csak viccel?-kérdezte a lány remegő hangon.
A klubhelyiség egyik kanapéjához segítettük, majd miután leült leguggoltam elé.
-Nanami nyugalom... A fiúk nem fogják hagyni, hogy a csapatuk zeneszerzője csak úgy más ügynökségé legyen-mondtam, mire kétségbeesetten rám nézett-És azt se feled el, hogy Tomochikával mi is itt vagyunk. Senki nem fogja hagyni, hogy az a szemét elvegye a Mesterkurzus egyik zeneszerzőjét!
Kijelentésem a fiúk is egyetértően visszhangozták. A képernyőn megjelent egy honlap cím, amit gyorsan felírtam telefonomba. Éppen fel akartam állni, mikor megjelent az igazgató az ajtóban.
-Mind itt vannak?-kérdezte, mire fel álltam.
-Még is hogy gondolta ezt? Az a rohadt titok nem lehet olyan fontos, hogy felkínálja neki Nanamit!-kezdtem kiabálni.
Mindenki aki a szobában volt döbbenten nézett rám, de bennem fortyogott a harag. Én ugyan is tisztában voltam, vele, hogy mi az a nagyon nagy titok. Így is úgy is nagyon rosszul jövök ki ebből. Ha nem segítek nekik népszerűsíteni magukat akkor elveszítik Nanamit. Ha pedig apám veszít akkor napvilágra kerül a családi sötét folt, vagyis Miroku Hitomee és Yuki Hitomi rokoni kapcsolata. Azt pedig nem akartam, hogy mindenki megtudja, hogy kinek a lánya vagyok.
-Bízom önökben! Elvárom maguktól, hogy mindenki több munkát vállaljon! A mi előnyünkre mondva igaz, hogy a két ügynökség jelen pillanatban egy projekten közösen dolgozik, de ne feledjük el, hogy önök közül hárman szerepelnek abban a filmben ami a projektet képezi. Viszont azonban lesz egy nagyon fontos kérésem ami ebben az esetben nem fogad el kifogásokat... Azt akarom, hogy csináljanak egy közös albumot.
-Közös albumot?-kérdezte Nanami értetlenül.
-Igen... Azt akarom, hogy a Starish és a Quartett Night együtt énekeljen azon az albumon Miss Hitomival-mondta.
-Nem kényszerítheti őket, hogy olyan zeneszerző dalait énekeljék akinek a zenéit nem szokták meg és nem is akarják énekelni-mondtam karba font kézzel.
-Néhány dalt kibírnak...
A fiúkra néztem. A többség (főleg a Starish) elhúzta a száját, ami azt mutatta, hogy nem szívesen mennének bele ebbe.
-Szerintem nagyon jó album lenne belőle-szólalt meg váratlanul Ranmaru.-Mi van? Én már énekeltem vele-bökött felém-Abban az időben nagyon megnőtt a Quartet Night népszerűsége. Ráadásul a közös munka után elég sokat is kapott a banda-monda.
Biccentéssel köszöntem meg neki a hozzá szólást.
*****Nanami*****
Yuki-chan még mindig ott állt mellettem, így nagyon megijedtem, mikor a telefonja megszólalt. Ő csak ránézett a kijelzőre, majd arrább húzódott. Akárkivel is beszélt éppen az valami nagyon nagy dolgot mondhatott neki, mert arca felragyogott, majd visszajött hozzánk (persze a telefont nem tette le).
-Igazgató úr. Volna valaki aki hajlandó lenne félre tenni a sok viszályságot az ügynökségek között, csak, hogy lássa a Hitomee bukását. Hajlandó beszélni vele?-kérdezte és közben a telefont az igazgató felé nyújtotta.
Nem tudom ki lehetett a vonal túlsó felén biztos nem olyan személy volt akit szívesen hallgatott volna.
-És miért kéne a te segítséged?-kérdezte idegesen.
Yuki össze fonta maga előtt a karjait, majd mikor látta, hogy az igazgató megadóan leereszti a vállait büszkén kihúzta magát.
-Sajnos igazad van-mondta az igazgató megalázkodva.- A népszerűségünket csak így növelhetjük...Rendben elfogadom a "nagylelkű" ajánlatod, de azért válaszolj nekem egy kérdésre. Ki neked ez a lány, hogy ilyet képes vagy tenni érte?-kérdezte az igazgató.
Nem tudom mi volt a válasz, de a férfi csak bólintott, majd letette a telefont és vissza adta a készüléket Yuki-channak.
-Készüljön a csapatom. A Starish holnap után fellép a Dashhal-mondta legyötörten.
****Yuki****
Mindenki döbbenten nézett az igazgatóra kivéve engem. Én fogtam a telefonom, majd elindultam a szobámba. Magamban köszönetet mondtam Hayato Morgannak, hogy mindig segít ha baj van tekintettel a nagyapámhoz fűződő baráti viszonyára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése