Prológus

A színpadon az énekes lány sokáig megtartotta az utolsó akkordot. A közönség tombolva tapsolt és kiabálta tetszését. A lány végre befejezte a koncertet,majd kapkodó levegő vétellel,de szívből mosolyogva hajolt meg,majd köszönte meg a közönségének azt hogy őt támogatják. Még intett párat az embereknek,majd levonult a színpadról.

-Szép volt kicsi lány! Sikeresen haladsz a csúcs felé!-köszöntötték a stáb tagjai.

A lány fáradtan köszönte meg,majd bement az öltözőjébe. Bezárta magára az ajtót,majd Leült a kis asztal mellé a kanapéra. Hátát a kanapén támlájának támasztotta szemét lehunyta. Kezdte beismerni,hogy tényleg halad a csúcs felé,de tudta nem választaná még egyszer a sztár életét. Kimerült és magányosnak érezte magát. Tudta,hogy tizennyolc évesen nem az a normális ha valaki szupersztár,de nem volt választása.

Egy könnycsepp gördült ki a szeméből amit hamar le is törölte onnan. Nem engedhette meg magának, hogy bárki is sírni lássa. Gyengének tartották volna,amellett elvesztette volna a munkáját is,ha hagyja,hogy az érzései vezessék.

Unottan állt fel,majd lépett a fésülködő asztalhoz. Lemosta magáról a sminket, majd kifésülte hosszú vörös haját. A lágy tincsek a combját verdesték. A lány soha nem szerette leengedve hordani,de a közönsége imádta a hosszú haját. Miután szorosan befonta és kontyba rendezte átvette a ruháit egy hétköznapibb darabra. Mikor kilépett a szobából két biztonsági őr állt mellé, hogy kikísérjék a kocsihoz.A  lány megszokásból ment ahhoz a kocsihoz amin az elsötétített ablakok voltak. Tudta,hogy a rajongó megint ott fognak rá várni a kijáratnál. Bekötötte magát,majd elővette a következő munkája forgató könyvét. A bizti őrök ott ültek a két oldalán,majd kattant a zár és a kocsi elindult.

A lány tisztában volt vele,hogy most nem a szokásos házba mennek. A főnöke már elérte azt a kort amikor már nem bírt több sztárt a gondjai alá venni. Azt azonban nem tudta,hogy az új ügynöksége milyen meglepetést tartogat neki.