-Hulla vagyok-mondtam, miközben elvetődtem a kanapén. Tomoe az egyik fotelban, nagyapa a másikban ült és éppen valami gazdasági híreket néztek.
-Nem csodálom, hogy fáradt vagy. Csak ebben a hónapban huszonkilenc koncertet adtál, ráadásul ebből a leghosszabbat ma. Nyugtasson a tudat, hogy holnap már haza felé mész-nevetett nagybátyám, mire hozzá vágtam az egyik díszpárnát.
Szó mi szó, fáradt voltam. Egész márciusban koncerteztem és szinte minden nap másik városban. Ráadásul a hó elején még a bunkó apám miatt is szívtam. Beletemettem a fejem a másik díszpárnába, majd lehunytam a szemem. Cecily felugrott a hátamra, majd dorombolni kezdett.
Mire feleszméltem, már elmúlt éjfél is. Tomoe a fotelban aludt még mindig, nagyapa azonban nem volt már sehol se. A kanapé melletti kis asztalon egy boríték volt rajta a nevemmel.
"Holnap jövök értetek. Megyünk a szigetre."
Nagyapa nagyon kapkodva írta ezt az üzenetet.. Szörnyen ideges lehetett és emellett még a tolla is kifogyóban volt. Eldöntöttem, hogy veszek neki egy köteggel, mert szinte mindig akkor fogytak ki a tollai, mikor írnia kellett volna.
*****
Hulla fáradtan szálam le a repülőről, majd szinte azonnal ledobtam a kabátom. Míg a főszigeten kellemesen hűvös volt, addig Dédapám szigetén nagy volt a forráság. Párás és fülledt volt a levegő a rengeteg fa miatt, de nem bántam. Jó volt újra itt lenni. Azonban arra nem számítottam, hogy három kis tesóm is itt lesz. Yoru csendesen köszöntött, míg Lilith és Ayame a nyakamba ugrottak.
-Hát ők mit eresnek itt?-kérdeztem zavartan.
-Apámnál fognak lakni, míg nagykorúak nem lesznek-mondta nagyapa.
Yoru a maga komolyságával lépett mellém, majd megfogta a macskahordózóm és elindult befelé. Nem tudtam kiigazodni rajta. Olyan szótlan volt, de ugyan akkor kereste volna az ember társaságát. A két kislánynak azonban be nem állt volna a szája. Arról meséltek, hogy milyen volt nekik eddig az ovi és még hasonlók. Kis pletykások voltak, de nem volt meglepő, ha azt nézem milyen volt az anyjuk.
-Nee-chan, hova vigyem a cicust?-kérdezte Yoru, mikor felértünk az emeletre.
-Hát, a szobámba... Gyere, megmutatom.
Öcsém illedelmesen követett, majd miután megmutattam a szobámat meg állt az ajtóban.
-A lányok abban a szobában, én meg ebben alszom- mutatott a szobám melletti két ajtóra.
Mielőtt válaszolhattam volna, fogta magát és elment. Csak néhány óra múlva találkoztam vele a vacsoránál. A két kislány izgett mozgott, míg végül dédapa rájuk szólt.
-Szeretném, ha nyugton maradnátok, míg vacsorázunk! Jó kislányok vagytok vagy rosszak?-kérdezte.
-Jók!- vágta rá a két lány.
-Akkor a jó kislányok olyan csendben vannak, mint Yuki. Csak akkor válaszoltok, ha kérdeznek-mondta mosolyogva.
Lilith és Ayame csendesen kihúzta magát, majd kezüket össze kulcsolva ültek tovább. Csak akkor jöttem rá, hogy engem utánoznak, mikor egy pohár vízért nyúltam és ők követték a mozdulatom.
-Szerintem nem így gondoltad ugye?-kérdeztem csendesen.
-Nem pontosan erre gondoltam, de megfelelő. Legalább tanulnak valamit.
Tomoe csak kuncogott, mire elegánsan bokán rúgtam, ezzel sikeresen kiérdemeltem a nem szólok hozzád tekintetet.
Miután megvacsorázta, dédapa félre hívott.
-Hogy vagy Princess?-kérdezte, miközben kiterelt a májusi hűvös éjszakába.
-Megvagyok. Láttad már a ruha tervet?-kérdeztem.
-Igen. Nagyon szép, de azért van egy kis bűntudatom... Nem ezt érdemelnéd... Igazából senki nem jogosult rá, hogy kényszerházasságra lépjen...
-Akkor miért nem avatkozol közbe?-kérdeztem halkan és megálltam a parton.
-Ez nem ilyen egyszerű. Mikor a fiam megtett téged örökösévé, akkor már nem tudtunk vissza lépni. A család csak úgy fogad el téged örökösnek, ha van melletted egy férfi, aki névlegesen átveszi a céget...
-Én nem akarom, hogy elfogadjanak-mondtam, majd levettem a cipőmet.
A víz jéghideg volt, de bokáig bele gázoltam. Dédapa meg se akart állítani, egészen addig, míg térdig nem mentem be.
-Ugye nem azt tervezed, hogy úszni mész?-kérdezte.
-Miért ne? Nincs saját akaratom, legalább ennyit megtehetnék...
-Jövő ilyenkor a sziget már jó esetben a te neveden lesz. Akkor azt csinálsz amit akarsz...Gyere be. Holnap elkezdelek megtanítani a cég vezetésére.
Határozottan megfogta a kezem és vissza húzott a partra.
-Kérlek, ne legyél olyan, mint édesanyád volt. Olyan kedves és szeretett teljes nő volt. Borzalmas bele gondolni, hogy a saját családja ellen fordult, miután apáddal elváltak. Ne legyél olyan, aki szomorúságba taszítja azokat, akik szeretik, csak, mert vannak olyanok, akik nem kedvelik.
Észre se vettem, hogy közbe vissza mentünk a házba. A családba senki nem beszélt anyáról, így nagyon meglepett, hogy dédapám, olyan fájdalommal említi meg. Míg beterelt a szobámba, egy szót se szóltam, sőt utána se.
Letusoltam, majd éppen amikor felvettem volna a pizsama felsőm, megláttam a tükörben vissza tükröződni az ablakra vetülő hátam látványát. Nem emlékeztem rá, hogyan szereztem azokat a mély vágásokat. Olyan volt, mintha valaki nekiesett volna, de haloványan úgy sejtettem, hogy leestem egy lépcsőn egy üvegasztalra. Nagyapa soha nem akart róla beszélni, ahogy sok minden másról se.
Halkan kopogtam, mire lerántottam a felsőmet. Cecily hangosan fújtatott, mikor bevetődtem az ágyba. Öcsém dugta be a fejét, majd bizonytalanul állt az ajtóban meg.
-Baj van?-kérdeztem csendesen.
-Rosszat álmodtam Nee-chan... Maradhatok itt?-kérdezte bizonytalanul.
-Gyere, feküdj be... Én majd alszom a kanapén.
Yoru bizonytalanul befeküdt, de ahogy betakartam elkapta a karomat.
-Félek...-súgta csendesen.
-Mitől?
-Nem akarok egyedül maradni...
Valami ősi ösztönnek köszönhetően befeküdtem mellé, majd átkaroltam. Bele csimpaszkodott a nyakamba, majd néhány perc múlva hallottam, hogy elaszik. Én még sokáig ébren voltam. Hajnalban bírtam csak elaludni.
****************************************************************************
-Az enyém vagy-morogta a férfi a fülembe.
Nem láttam az arcát, hiszen bekötötte a szemem,de éreztem ahogy végig tapperól. Báli ruhám félig elszakadva csüngött rólam le. Tisztában voltam vele, hogy azok a részeim aminek takarva kéne lenni, most szinte teljesen szabadon vannak. Nem tudom, hogyan kaptak, el, de az biztos, hogy a parti közelében ólálkodtak.
Emlékeztem arra, hogy nagyapa kikísérte a lányt, akivel táncolt a bálon, majd eltűnt a forgatagban. Én kimentem az erkélyre, majd hirtelen kiesett néhány perc. Egy sötét szobában ébredtem.
Kezeim kifeszítve voltak felbilincselve, számat egy ronggyal tömték be. Körbe néztem. A hátam mögül ajtó nyikorgást hallottam,de nem bírtam megfordulni. A következő pillanatban valaki kivette a számból a kötést, majd azzal a lendülettel a szemem takarta el.
Férfiak röhögtek, miközben egy nagy és érdes kéz tapogatni kezdett.
-Szerintem ne dugjuk meg, csak játszunk vele, míg a díj meg nem jön érte-mondta egy részeges hang.
-Nem akartam, de azért ezt megtehetjük-nevetett másik, majd letépte rólam a ruhát.
-Az enyém vagy-morogta a férfi a fülembe.-Ha nem kapom meg a pénzem még a sex rabszolgámmá is teszlek...Shizuka se menekült volna meg ettől...
Megborzongtam,ahogy a keze elindult a szakadt ruhámtól felfelé. Már éppen sikítani akartam, amikor az ajtó hatalmas döngéssel kivágódott.
-Ha még egy ujjal hozzá értek megöllek titeket... Mondjuk már most is halottak vagytok...-hallottam a férfi hangját.
Dulakodás és káromkodás hallatszott, majd valaki elengedett. Az illető az előtt kapott el, hogy a földre estem volna. Erős karok öleltek át, majd a vállamra nehezedő kabát súlyját éreztem.
-Haza viszlek, de kérlek ne vedd le a kötést-súgta, majd felemelt.
Villámként pattant fel a szemem. Őcsém még mindig ott aludt összegömbölyödve mellettem, a cicámmal a hóna alatt. Óvatosan felültem, majd kihúztam a karom a feje alól. Két éve már annak a báli estének, hogy elfogtak, majd még szinte rögtön meg is mentett valaki. Soha nem tudtam, meg, hogy ki volt az. Arra volt tippem, hogy ki akarta, hogy a rabszolgája legyek, de a megmentőm kilétére nem volt semmi sejtésem se.
Kimentem a fürdőbe, majd megmosakodtam. Csak akkor vettem észre a csomagot az asztalomon, mikor vissza léptem a szobába.
"Mostantól ha hivatalos helyen jársz a felső csomagban lévő ruhát vedd fel. Ha csak a Mesterkurzoson tartózkodsz akkor meg a többit. Lássák ki vagy. Légy büszke arra aki vagy. Légy Hitomii!"
-Na ne-nyögtem fel, mikor megláttam a ruhákat.
A felső csomag egy elegáns ruha volt, ami minden alkalomhoz, illett. A többi kellemes hétköznapi viselet, ám mind megegyezett egyvalamibe. Azon a ponton, ahol a szívem fölött van, mindegyiken ott volt a családi címer. Még a farmer nadrágok bal zsebére is rávarratták őket.
-Nem fogom tudni viselni őket-súgtam magamnak.
Azonban egy hang azt súgta, hogy én erre a feladatra születtem.
-Hát ők mit eresnek itt?-kérdeztem zavartan.
-Apámnál fognak lakni, míg nagykorúak nem lesznek-mondta nagyapa.
Yoru a maga komolyságával lépett mellém, majd megfogta a macskahordózóm és elindult befelé. Nem tudtam kiigazodni rajta. Olyan szótlan volt, de ugyan akkor kereste volna az ember társaságát. A két kislánynak azonban be nem állt volna a szája. Arról meséltek, hogy milyen volt nekik eddig az ovi és még hasonlók. Kis pletykások voltak, de nem volt meglepő, ha azt nézem milyen volt az anyjuk.
-Nee-chan, hova vigyem a cicust?-kérdezte Yoru, mikor felértünk az emeletre.
-Hát, a szobámba... Gyere, megmutatom.
Öcsém illedelmesen követett, majd miután megmutattam a szobámat meg állt az ajtóban.
-A lányok abban a szobában, én meg ebben alszom- mutatott a szobám melletti két ajtóra.
Mielőtt válaszolhattam volna, fogta magát és elment. Csak néhány óra múlva találkoztam vele a vacsoránál. A két kislány izgett mozgott, míg végül dédapa rájuk szólt.
-Szeretném, ha nyugton maradnátok, míg vacsorázunk! Jó kislányok vagytok vagy rosszak?-kérdezte.
-Jók!- vágta rá a két lány.
-Akkor a jó kislányok olyan csendben vannak, mint Yuki. Csak akkor válaszoltok, ha kérdeznek-mondta mosolyogva.
Lilith és Ayame csendesen kihúzta magát, majd kezüket össze kulcsolva ültek tovább. Csak akkor jöttem rá, hogy engem utánoznak, mikor egy pohár vízért nyúltam és ők követték a mozdulatom.
-Szerintem nem így gondoltad ugye?-kérdeztem csendesen.
-Nem pontosan erre gondoltam, de megfelelő. Legalább tanulnak valamit.
Tomoe csak kuncogott, mire elegánsan bokán rúgtam, ezzel sikeresen kiérdemeltem a nem szólok hozzád tekintetet.
Miután megvacsorázta, dédapa félre hívott.
-Hogy vagy Princess?-kérdezte, miközben kiterelt a májusi hűvös éjszakába.
-Megvagyok. Láttad már a ruha tervet?-kérdeztem.
-Igen. Nagyon szép, de azért van egy kis bűntudatom... Nem ezt érdemelnéd... Igazából senki nem jogosult rá, hogy kényszerházasságra lépjen...
-Akkor miért nem avatkozol közbe?-kérdeztem halkan és megálltam a parton.
-Ez nem ilyen egyszerű. Mikor a fiam megtett téged örökösévé, akkor már nem tudtunk vissza lépni. A család csak úgy fogad el téged örökösnek, ha van melletted egy férfi, aki névlegesen átveszi a céget...
-Én nem akarom, hogy elfogadjanak-mondtam, majd levettem a cipőmet.
A víz jéghideg volt, de bokáig bele gázoltam. Dédapa meg se akart állítani, egészen addig, míg térdig nem mentem be.
-Ugye nem azt tervezed, hogy úszni mész?-kérdezte.
-Miért ne? Nincs saját akaratom, legalább ennyit megtehetnék...
-Jövő ilyenkor a sziget már jó esetben a te neveden lesz. Akkor azt csinálsz amit akarsz...Gyere be. Holnap elkezdelek megtanítani a cég vezetésére.
Határozottan megfogta a kezem és vissza húzott a partra.
-Kérlek, ne legyél olyan, mint édesanyád volt. Olyan kedves és szeretett teljes nő volt. Borzalmas bele gondolni, hogy a saját családja ellen fordult, miután apáddal elváltak. Ne legyél olyan, aki szomorúságba taszítja azokat, akik szeretik, csak, mert vannak olyanok, akik nem kedvelik.
Észre se vettem, hogy közbe vissza mentünk a házba. A családba senki nem beszélt anyáról, így nagyon meglepett, hogy dédapám, olyan fájdalommal említi meg. Míg beterelt a szobámba, egy szót se szóltam, sőt utána se.
Letusoltam, majd éppen amikor felvettem volna a pizsama felsőm, megláttam a tükörben vissza tükröződni az ablakra vetülő hátam látványát. Nem emlékeztem rá, hogyan szereztem azokat a mély vágásokat. Olyan volt, mintha valaki nekiesett volna, de haloványan úgy sejtettem, hogy leestem egy lépcsőn egy üvegasztalra. Nagyapa soha nem akart róla beszélni, ahogy sok minden másról se.
Halkan kopogtam, mire lerántottam a felsőmet. Cecily hangosan fújtatott, mikor bevetődtem az ágyba. Öcsém dugta be a fejét, majd bizonytalanul állt az ajtóban meg.
-Baj van?-kérdeztem csendesen.
-Rosszat álmodtam Nee-chan... Maradhatok itt?-kérdezte bizonytalanul.
-Gyere, feküdj be... Én majd alszom a kanapén.
Yoru bizonytalanul befeküdt, de ahogy betakartam elkapta a karomat.
-Félek...-súgta csendesen.
-Mitől?
-Nem akarok egyedül maradni...
Valami ősi ösztönnek köszönhetően befeküdtem mellé, majd átkaroltam. Bele csimpaszkodott a nyakamba, majd néhány perc múlva hallottam, hogy elaszik. Én még sokáig ébren voltam. Hajnalban bírtam csak elaludni.
****************************************************************************
-Az enyém vagy-morogta a férfi a fülembe.
Nem láttam az arcát, hiszen bekötötte a szemem,de éreztem ahogy végig tapperól. Báli ruhám félig elszakadva csüngött rólam le. Tisztában voltam vele, hogy azok a részeim aminek takarva kéne lenni, most szinte teljesen szabadon vannak. Nem tudom, hogyan kaptak, el, de az biztos, hogy a parti közelében ólálkodtak.
Emlékeztem arra, hogy nagyapa kikísérte a lányt, akivel táncolt a bálon, majd eltűnt a forgatagban. Én kimentem az erkélyre, majd hirtelen kiesett néhány perc. Egy sötét szobában ébredtem.
Kezeim kifeszítve voltak felbilincselve, számat egy ronggyal tömték be. Körbe néztem. A hátam mögül ajtó nyikorgást hallottam,de nem bírtam megfordulni. A következő pillanatban valaki kivette a számból a kötést, majd azzal a lendülettel a szemem takarta el.
Férfiak röhögtek, miközben egy nagy és érdes kéz tapogatni kezdett.
-Szerintem ne dugjuk meg, csak játszunk vele, míg a díj meg nem jön érte-mondta egy részeges hang.
-Nem akartam, de azért ezt megtehetjük-nevetett másik, majd letépte rólam a ruhát.
-Az enyém vagy-morogta a férfi a fülembe.-Ha nem kapom meg a pénzem még a sex rabszolgámmá is teszlek...Shizuka se menekült volna meg ettől...
Megborzongtam,ahogy a keze elindult a szakadt ruhámtól felfelé. Már éppen sikítani akartam, amikor az ajtó hatalmas döngéssel kivágódott.
-Ha még egy ujjal hozzá értek megöllek titeket... Mondjuk már most is halottak vagytok...-hallottam a férfi hangját.
Dulakodás és káromkodás hallatszott, majd valaki elengedett. Az illető az előtt kapott el, hogy a földre estem volna. Erős karok öleltek át, majd a vállamra nehezedő kabát súlyját éreztem.
-Haza viszlek, de kérlek ne vedd le a kötést-súgta, majd felemelt.
Villámként pattant fel a szemem. Őcsém még mindig ott aludt összegömbölyödve mellettem, a cicámmal a hóna alatt. Óvatosan felültem, majd kihúztam a karom a feje alól. Két éve már annak a báli estének, hogy elfogtak, majd még szinte rögtön meg is mentett valaki. Soha nem tudtam, meg, hogy ki volt az. Arra volt tippem, hogy ki akarta, hogy a rabszolgája legyek, de a megmentőm kilétére nem volt semmi sejtésem se.
Kimentem a fürdőbe, majd megmosakodtam. Csak akkor vettem észre a csomagot az asztalomon, mikor vissza léptem a szobába.
"Mostantól ha hivatalos helyen jársz a felső csomagban lévő ruhát vedd fel. Ha csak a Mesterkurzoson tartózkodsz akkor meg a többit. Lássák ki vagy. Légy büszke arra aki vagy. Légy Hitomii!"
-Na ne-nyögtem fel, mikor megláttam a ruhákat.
A felső csomag egy elegáns ruha volt, ami minden alkalomhoz, illett. A többi kellemes hétköznapi viselet, ám mind megegyezett egyvalamibe. Azon a ponton, ahol a szívem fölött van, mindegyiken ott volt a családi címer. Még a farmer nadrágok bal zsebére is rávarratták őket.
-Nem fogom tudni viselni őket-súgtam magamnak.
Azonban egy hang azt súgta, hogy én erre a feladatra születtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése